Akció!

Jana Juráňová: Életem a nagy költővel

7.90

Olvass bele:

Még kicsi volt, amikor Prágában megnyílt az új lányiskola – a felső leányiskola. A megnyitásától kezdve nemzeti érzelmű családok leánygyermekei töltötték meg a termeit. Ilona szülei sokáig fontolgatták a dolgot, beszélgettek az iskoláról, míg végül úgy döntöttek, hogy a lányuk számára az lesz a lehető legjobb megoldás. Így amikor Ilonka betöltötte a tizenkettedik életévét, elvitték Prágába. Prága nem volt közel, de nyelvi és szellemi szempontból közelibb volt, mint Budapest vagy Bécs. Ilona apjának ismerősei voltak ott, és a szülők azt remélték, hogy ő is megfelelő barátnőkre talál. Ha bele is szeretne valami ottani fiatalemberbe, bizonyára nem egy csélcsapba, hanem egy nemzeti érzelmű, öntudatos fiatalemberbe. És ha mégsem, három év tanulás után nem látja többé és elfelejti. A fiatalokat irányítani kell, hogy a boldogságtól ne a boldogtalanságba vessék magukat. Ilonkájukat jól ismerték, ilyen fiatalon talán csak nem bolondul meg!

A lányok a Prágai Felső Leányiskolában tudták, mit várnak el tőlük a jövőben. Találjanak egy jó partit, tartsák meg, éljenek boldogan egy jó házasságban és neveljék a következő generációt. Az idők nem voltak kedvezőek, és az ilyen egyszerű női életre is alaposan fel kellett készülni. A Felső Leányiskolában tanulni azt jelentette, hogy minderre elszánták magukat. Ez volt a lehető legjobb, amit Ilonka szülei a lányuknak biztosíthattak. Aztán már csak reménykedhettek és imádkozhattak, hogy visszatérjen hozzájuk Felső-Magyarországra, Kubinba, ahol idővel, és az ő segítségükkel is talán, megfelelő férjet talál. Hogy megállja a helyét, el kell küldeni tanulni, még ha csak így lányosan is.

Milyen felemelők is voltak a rajzórák! A tanár egy festőművész volt. A perspektíváról, a fény és az árnyék játékáról beszélt nekik, és arról is, hogy milyen fontos az él és a szög, amelyből a tárgyra tekintünk. Elvitte őket a képtárba, ők pedig csak ámultak és bámultak. Abban a pillanatban minden lány festő akart lenni, de tudták, hogy nem ezért vannak ebben az iskolában. De néhányan legalább arra kezdtek el vágyakozni, hogy híres festőhöz menjenek férjhez. És vágyakozva elképzelték, hogyan fogják majd megérteni az urukat, és hogyan fognak neki segíteni.

Kategória:

Leírás

A nagy költő 19. századi fogalma a nemzeti (irodalmi) önállósodás fontos eleme volt. A szlovák irodalom költői trónját ekkor Pavol Országh Hviezdoslav foglalta el. De vajon milyen volt a költőfeleség, Ilona Nováková?

Jana Juráňová levéltári kutatások alapján és saját írói képzelete segítségével vetette papírra Ilona „visszaemlékezéseit”. Egyetlen fénykép maradt fenn a feleségről, miközben a férj, a nagy költő portréját minden kisiskolás ismeri. Milyen volt Ilona, a „háttérkép”?

„Amikor az ura a tengerhez készülődött, ő is vele akart utazni. Meg akart nézni vele idegen országokat, saját szemével látni a híres festőket a híres képtárakban…

Újra és újra beszélgetést kezdeményezett erről a témáról az urával, meg akarta őt győzni, remélte, hogy még megváltoztatja a döntését. De az megingathatatlan maradt.

Éppen látogatóik voltak, amikor az ura egyszer csak megkérdezte: ­ Hitvesem, mondd csak, milyennek kell lennie a jó férjnek és a jó feleségnek?

­Egy test, egy lélek – mondta Ilona naprakészen.

­ Na látod. És ha én a tengerhez utazom, az olyan, mintha te is velem jönnél.”

A kép teljességéhez hozzájárul Valér Mikula irodalomtudós Hviezdoslav önmítoszalakításáról szóló írása.

További információk

Tömeg 0.220 kg

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Jana Juráňová: Életem a nagy költővel” értékelése elsőként
a magyar nőirodalom története dióhéjban XVI-XIX. század

Iratkozz fel hírlevelünkre és vidd el az ingyenesen letölthető ajándékot!

A magyar nőirodalom története dióhéjban című 36 oldalas e-bookot.