Leírás
A fotókon Ľudmila és a gurulós járókeret, egy közeli felvétel a kocsiról és a rápakolt csomagokról, Ľudmila feldagadt, átmeneti cipőt viselő lába. A következő képen az idős nőt hátulról fényképezték, hogy az arca ne legyen felismerhető. Miloš attól tartott, hogy a cikkel csak annyit ér el, hogy szegény asszonyt kihajítják a poliklinikáról, ezért inkább főleg a központi betegfelvételről írt. Mielőtt lefényképezték, még ha csak hátulról is, Ľudmila megfésülködött, és gyér haját gondosan kis kontyba tűzte. Miloš arra számított, hogy a kórház reagál, és a történet a hét folyamán folytatódhat majd az újságban. Amikor másnap Ľudmila kiment a reggeli kávéjáért, óvatosan elsétált az újságosbódé mellett, és meglátta magát a kocsi fölé hajolva a kirakatban. Elhagyott, idős nő a központi betegfelvételen, hirdette a főcím.”
Jana Juráňová a kortárs szlovák próza egyik legjelentősebb alkotója. A semmirekellő című regénye, amely több rangos irodalmi díjat elnyert, egy láthatatlan öregasszony, a nyolcvanéves Ľudmila köré épül, aki sehová sem tartozik. Mégis – vagy talán éppen ezért – a jelentéktelen Ľudmila sorsán keresztül bepillanthatunk a legkülönbözőbb kulisszák mögé: az egészségügytől, a szeretetszolgálaton, a média világán át a politikáig, valamint az ezeket benépesítők életébe. Milyen szakmai kihívásokkal küzd a kiégett újságíró, a hajnalig rohammentőn dolgozó orvos? Mihez kezd a rendszerváltásban fontos szerepet vállaló, ám azóta megfáradt politikus, aki hatvanévesen köt házasságot egy nála sokkal fiatalabb nővel? Miként manipulálja a tömeget a szépségklinika celeb orvosnője? És ki lesz az, aki Ľudmilát megmenti?
A nagy költő 19. századi fogalma a nemzeti (irodalmi) önállósodás fontos eleme volt. A szlovák irodalom költői trónját ekkor Pavol Országh Hviezdoslav foglalta el. De vajon milyen volt a költőfeleség, Ilona Nováková? Jana Juráňová levéltári kutatások alapján és saját írói képzelete segítségével vetette papírra Ilona „visszaemlékezéseit”. Egyetlen fénykép maradt fenn a feleségről, miközben a férj, a nagy költő portréját minden kisiskolás ismeri. Milyen volt Ilona, a „háttérkép”?
„Amikor az ura a tengerhez készülődött, ő is vele akart utazni. Meg akart nézni vele idegen országokat, saját szemével látni a híres festőket a híres képtárakban… Újra és újra beszélgetést kezdeményezett erről a témáról az urával, meg akarta őt győzni, remélte, hogy még megváltoztatja a döntését. De az megingathatatlan maradt. Éppen látogatóik voltak, amikor az ura egyszer csak megkérdezte: Hitvesem, mondd csak, milyennek kell lennie a jó férjnek és a jó feleségnek? Egy test, egy lélek – mondta Ilona naprakészen. Na látod. És ha én a tengerhez utazom, az olyan, mintha te is velem jönnél.”
A kép teljességéhez hozzájárul Valér Mikula irodalomtudós Hviezdoslav önmítoszalakításáról szóló írása.
