„Dalmát kalózok leszármazottai vagyunk, akiknek az Adriai-tenger egyik szigetén van
a temetőhelyük“ – mesélte az írónő, amikor a családja szóba került. Fiatal lányként már írásai jelentek
meg a pécsi lapokban, Dalmata álnév alatt. A Tavasztól télig című regény egy tízéves kislány naplója,
aki kishivatalnoki sorba süllyedt, elszegényedő családja történetének és saját életének egy szeletét írja
le áprilistól a következő év februárjáig. „Csak egyet nem értek, hogy érdemes-e ezért a sok
kellemetlenségért élni?” – kérdezi a tízéves Marika a regényben.

Bolemant Lilla

A Tavasztól télig című regényben a narrátor az igazságra vonatkozó kérdésein keresztül teremti meg
az egységet. A regény végén elhangzó anyai tanács már a jövőre vonatkozik, egy olyan világra, ahol a
női szempontú értékrendnek az igazság szerez érvényt: „Azért csak légy jó! Csak az ér valamit a
világon! A rosszak és kíméletlenek gyűlöletesek, és megérdemelnék, hogy elpusztuljanak! Mert mi is
lenne a világból, ha nem lennének jó emberek is? A jó emberek hozzák rendbe, amit a rosszak
elrontottak.”

Bárczi Zsófia