A rejtett tanterv

Az alábbi írás egy olyan témát jár körül, amely szinte láthatatlanul, de állandó jelleggel jelen van egy iskola életében. Meghatározza azt, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a diákok, a tanárok, a szülők, és az iskola összes többi alkalmazottja. Valamint egész életükre nyomot hagyhat bennük.

A kutatók az iskolára mint intézményre tekintenek, a bemeneti és a kimeneti oldalt értékelik, és leggyakrabban a diákok társadalmi háttere és az iskolai eredményesség között keresik az összefüggéseket. És természetesen találnak is. Elhanyagolják azonban az iskola belső világának kutatását, amelynek a működése sokkal kevésbé megragadható.
Mindenki számára ismert az a tény (bár lehet, hogy kevesen tudatosítják), hogy iskolai tanulmányaink során a tananyagon kívül olyan tudást is elsajátítunk, amelyet semmilyen dokumentum nem határoz meg, és nem szerepel a tantervben és a tananyagban sem. Tudni véljük, hogy mi történik az iskolában, amikor azonban kutatni kezdjük, kiderül, hogy sok olyan szokatlan, ismeretlen tényezőt találunk, amelyekre nem számítottunk.
A rejtett tanterv elnevezésről azt gondolhatnánk, hogy valami szándékosan eltitkolt tervről van szó, amit napfényre kell hozni. Ez azonban nem így van. Nagyon is szem előtt van a jelenség, csak nem tudatosítjuk, hogy mi ez, és hogyan működik a környezetünkben.
A rejtett tanterv olyan élmények és tapasztalatok sajátos együttese, amelyet a gyermek az iskolában eltöltött évek során spontán tanulás révén sajátít el – fogalmazza meg a téma szakértője Szabó László Tamás. Az iskola olyan tér, amelyben a családban megtanult viselkedési módokkal, kódokkal megegyező vagy azoktól eltérő mintákkal ismerkedünk meg, és ezekhez kell az ott töltött éveink folyamán alkalmazkodnunk – állapítja meg a továbbiakban.
A múlt század hatvanas éveitől használatos maga a fogalom P. W. Jackson Life in Classroom (1968) című munkája nyomán, a jelenség viszont az iskolák létezése óta ismert. Jackson egy észak-amerikai alapfokú képzést nyújtó iskola 7 évfolyamában végzett kutatást három éve keresztül. Azt kutatta, mit tanulnak meg a gyerekek anélkül, hogy tanáraik tanítanák nekik. Jackson bemutatta, mennyire meritokratikus az iskola, rendszerszerűen elismeri a sikerességet és bünteti a sikertelenséget. Ez ahhoz vezet, hogy mindenki a sikerre törekszik, és igyekszik elkerülni a kudarcot, ami időnként teljesen más tevékenységhez vezet, mégpedig ahhoz, hogy palástolják, ha valamit nem győznek, vagyis gyakran csaláshoz vezet. A tanítók túl nagy figyelmet szentelnek autoritásuk megtartásának, és a diákok szófogadásra vezetésének, a diákok pedig a tanár jóindulatának megnyerésére törekszenek, anélkül, hogy ezt bármelyik fél tudatosítaná.
A rejtett tanterven keresztül a diákok tulajdonképpen viselkedést szabályozó elveket, vagyis társadalmi normákat sajátítanak el, ami önmagában nem baj, hiszen valamilyen normák mentén, határok között lehetséges csak a világban való eligazodásunk. E normák elsajátítása spontán, nem szándékos tanulás során történik, leginkább a tanárok és a tanulótársak viselkedésében fogalmazódik meg, sohasem szavakban. Önkéntelen tanulásként valósul meg, a tanuló ugyanis akaratán kívül sajátítja el ezt a tudást.
Más kutatók szerint a rejtett tanterv tulajdonképpen a szociális tanulás körébe tartozik. Az iskola általában meg is fogalmazza a szociális értékek tanítását, de nem igazán hatékony a közvetítésükben, ha a tanítók viselkedése és az iskola működése mást sugall.
Jackson szerint a rejtett tanterv legfőbb tartalma az intézményi elvárások megtanulása. Alapvető kérdés, hogy egy adott intézmény milyen mértékben képes összehangolni a saját szükségleteit a fogyasztók – a tanulók szükségleteivel. „Egy tekintélyelvű, merev iskolarendszerben az alapvető elvárás a feltétlen engedelmesség, és ilyenkor gyakran válik az engedelmesség önmagában értékké, függetlenül attól, mekkora szükség van rá. Ennek a veszélye az, hogy a gyerekek azt tanulják meg, hogy a konform viselkedés önmagában helyes, a nonkonform pedig erkölcsileg helytelen!“ – szögezi le Szabó. Szabadabb felfogású iskolarendszerben az iskola és a tanulók közti viszony inkább az elfogadás, a tolerancia jegyében működik.
Friedenberg megállapítja, hogy a rejtett tanterv legfőbb tartalma, hogy az iskola azt tanítja meg a gyerekeknek, hogyan éljenek egy olyan fennhatóság alatt, amelyik nincs tekintettel a személyiség önállóságára és az egyéniség autonómiájára. Ennek egyik legkárosabb következménye, hogy a gyerekek téves képzetet alakítanak ki arról, hogyan kell működnie a hatalomnak. Úgy érzik, semmiféle döntésre nincs lehetőségük, ezért gyakran a felforgató szerepét érzik magukénak.
Más kutatások leszögezik, hogy az iskola a mindenkori érdekviszonyok által meghatározott intézmény, amely hozzájárul a társadalmi munkamegosztás kialakult rendjének újratermeléséhez. Vagyis a társadalmi igazságtalanságok mérséklése helyett azok legitimálásában játszik jelentős szerepet. Az iskolába lépés a középosztálybeli gyerekek számára a korábban megismert normák világát jelenti, az ettől eltérő kultúrájú, szubkultúrájú gyerekek számára ez idegen világot jelent, és megnehezíti a beilleszkedést.
Egy további vizsgálat a munkásosztályhoz, a középosztályhoz és az elit társadalmi osztályhoz tartozó szülők gyermekeiből álló osztályokban végzett óramegfigyelést, és kérdőíves felmérést készített a tanárokkal. A megfigyelések alapján kiderült, hogy a tanárok előre determinált módon adták át a tananyagot, a diákok származásától függően feltételezték, mire lesz szükségük az életben. A munkásgyerekeket direktív módon irányították, fegyelmezték, parancsokat adtak nekik, soha nem lehetett önálló gondolatuk. Ezért sokkal nagyobb hajlamot mutattak a rendbontásra. Rejtett tananyaguk tehát az engedelmesség, a pontosság és a tekintélytisztelet volt. A vezető rétegek gyerekeinek pedig a problémaérzékenység, a rugalmasság, a szellemi nyitottság.
A pedagógusra pedig ebben a helyzetben az a lehetetlen feladat hárul, hogy a tanuló teljesítőképességét komplex módon értékelje, amire a jelenlegi érdemjegyes értékelés nem igazán alkalmas. A gyermek bizonyítványára ránézve a szülő azt gondolja, hogy a jegyek arról tanúskodnak, milyen okos a gyerekünk – írja Dr. Gyurkó Szilvia. Szerinte azonban az osztályzatok nem csak erről tanúskodnak, hanem a gyerek és a tanára közötti kapcsolatról, a tanár osztályozási módszereiről, a gyerek órai koncentrációs képességéről (a tanóra izgalmasságáról), a szabályoknak való megfeleléséről (mit gondol a tanár a „rendesen odafigyelő és teljesítő gyerekről”), és persze nem utolsó sorban magzatunk szerencséjéről is (éppen akkor tett-e valami megkérdőjelezhetőt, amikor a tanár őt figyelte).
Az iskolának gyakran azt szokták felróni, hogy a diákokat nem készíti fel az életre. A gyakorlati tudást valóban csak a gyakorlatban lehet megszerezni, az iskola feladata nem ez. Amiben azonban felkészít az életre, az éppen a rejtett tanterven keresztül valósul meg. Megtanítja nekünk például, hogy a környezet, a társadalom elvárásainak hogyan tudunk megfelelni. A gond ezzel csak az, hogy ne csupán az előírt megfelelés legyen az, amit megtanulunk, hiszen a boldogulás útja éppen ennek ellenkezője is lehet. Hiszen a kreativitás, a szabad gondolkodás, a szabályokat figyelmen kívül hagyó alkotás szintén szükséges ahhoz, hogy teljes életet élhessünk.

Vélemény, hozzászólás?