Tű és toll
Lesznai Anna regényében, költészetében, hímzésein, textiltervein, képein – irodalmi és képzőművészeti alkotásaiban jelenik meg a „kert”, az őt körülvevő természet, a körtvélyesi táj.
A kert ugyanakkor az elveszett Édenkertet, a gyermekkor utáni vágyódást, annak újrateremtését is jelenti. A szerelem, a női szexualitás, a termékenység metaforája, amely egész életművét áthatja.
Művészetének kutatói, a már fentebb említett Menyhért Anna és Zsadányi Edit feminista angolszász elméletek alapján a női írás és a kézimunka, a női hímzés, textilművészet összefüggéseit vizsgálták.
A nők írásmódjára jellemző fragmentáltságot, töredezettséget az irodalomkritika laza, nem megfelelő szerkezetként, a megszerkesztettség hiányaként értelmezi. Ezt a női szerzőknek hiányosságként rója fel. Ez a kritika felmerül Lesznai nagyregényével szemben is. Ha azonban a női kézimunka technikáit nézzük, Menyhért Anna szerint éppen hogy a szerző „…újításai közé tartozik az a hímzési technikát idéző szerkesztési mód, amelynek köszönhetően a sorsok és életutak egymást érintkezési pontokon keresztül befolyásolva rajzolnak ki egy történelmi vetületben is értelmezhető nagyobb narratívát, mintha a már létező szálak mellé mindig odakerülne egy újabb színű öltés is, amely az elsőt kissé eltéríti, vagy egy ideig együtt haladnak. A szöveg minden sorsot gonddal végigkísér, a szálakat nem ejti el, hanem vagy félreteszi, vagy eldolgozza – mint ahogy a szálat elejteni a kézimunkában sem szabad, hiszen ez a hiba az egész lebomlását okozná.”
Zsadányi Edit a tű és a toll, a hímzés, mint női tevékenység és az írás, mint a férfiak kiváltsága szembeállításáról ír. Véleménye szerint Lesznai versei és hímzései egymással szoros kapcsolatban állnak. Megvalósítják a tű és a toll összetartozását, miáltal kialakítanak egy saját nyelvet. A hímzés és az írás együttes tevékenységében jön létre a női írás.
Lesznai egy új női nyelvet teremt meg alkotásaiban.
Ulica Kerta
A körtvélyesi múzeum története azzal kezdődött, hogy a faluban élt egy kisfiú, aki gyermekkorában szüleitől rengeteg érdekes történetet hallott a kastély lakóiról, különösen Lesznai Annáról, akit mindenki szeretett a környéken.
A kisfiú sok évvel később Prágában művészettörténetet tanult, majd doktorált, végül visszatért szülőfalujába. Amikor ott a helyi alapiskola igazgatója lett, úgy érezte, eljött az ideje, hogy valamit tegyen a kastély és lakói értékeinek megmentéséért.
Egy felhívást tett közzé a faluban, hogy minden tárgyat felvásárol, amit a falubeliek a kastélyból elvittek. A háború után ugyanis, mint ahogy az másutt is történt, a gazdátlan kastélyból gyorsan eltűnt minden, ami mozdítható volt.
A felhívást követően azonban szép számban kerültek elő bútorok, dísztárgyak, edények, festmények, személyes dokumentumok, fényképek és egyebek, amelyekből már elkezdhetett építkezni a múzeum. A tulajdonos, Jaroslav Krajňák, aki egyébként Darte Kft. néven aukciós társaságot is alapított, 2016. szeptember 28-án ünnepélyesen megnyitotta a Lesznai Anna magánmúzeumot.
Múzeum, emléknapok és könyv
A következő év februárjában pedig Lesznai Anna emléknapokat rendezett, a hatvani Hatvany Lajos múzeummal közösen, amely Lesznai műveinek nagy részét őrzi.
Jaroslav Krajňák könyvet is írt Lesznairól Anna Lesznai a jej Nižný Hrušov (Lesznai Anna és az ő Alsókörtvélyese) címen. A könyvet már sajnos szétkapkodtak az érdeklődők. Részben azért is, mert ingyenes kiadvány volt, így ezt nem olvashattam el, de a múzeum gyűjteménye önmagáért beszél.
Megtalálhatók itt Lesznai Anna festményei, néhány rajza, hímzéstervei, az általa fényképezett családi fotók. A család személyes tárgyai, a manufaktúrában készült kerámiák közül néhány, Mednyánszky László festményei. Különleges érték a látogató számára Jozef Teodor Mousson: Anna Lesznai v plenéri (Lesznai Anna a szabadban) című képe is.
Jozef Teodor Mousson – Lesznai Anna a szabadban
Értékmentés lépésről lépésre
A kastély egy ideig óvodaként működött, de időközben a Lesznai-képeken látható teraszra vezető lépcsőket szinte eltüntették. Közvetlenül elé építettek egy „modern” épületet, aki ma a községi hivatal és a kultúrház szerepét is betölti. A mögötte volt óriási kertből alig maradt valami, házakat építettek a telekre. A kastély épülete pár éve leégett, aztán beázott, ott jártunkkor éppen a műemlékvédelmi hivatal mérte fel a károkat. A falunak végre sikerült egy projekten belül pénzt szereznie legalább erre, és hogy új tetőt kapjon az épület, és így megvédhessék a további károktól.
Lesznai festménye a kastélyról
A művészetet értő és védő múzeumtulajdonos tovább folytatja Lesznai örökségének ápolását. A környékre jellemző kerekes kutak közül, amelyek a falu nyilvános terein állnak, néhányat felújíttat, és Lesznai-kutaknak nevezi el őket. Szecessziós mintákkal díszíti, és Lesznai-idézetekkel látja el. Egy kút már készen van.
A faluban két utca is őrzi a művész emlékét, a Lesznai Anna utca és a Kerta utca. Ez utóbbi előbb megmosolyogtatja az embert, majd elgondolkodtatja, hogy valóban milyen és mennyi jelentése volt Lesznai életében és a falu életében is a kertnek, amelyet a környékbeliek Kertának neveztek, a szlovák nyelvhez igazítva a szóvégződést, miközben tudták, hogy záhradának (szlovákul kert) is nevezhetnék. A múzeummal és történetével kapcsolatos anyagokban is szerepel ez a szó, Lesznai kertjének neve, tulajdonnév lett belőle.
Amikor Menyhért Anna 2013-ban lelkes kutatóként azokat a helyszíneket is végiglátogatta, ahol kedvenc szerzői éltek, szomorúan kellett konstatálnia, hogy semmi sem maradt a faluban Lesznai után. A munka azonban már akkor is folyt, és a falu a múzeum megnyitása óta büszkén vállalja fel a nemzetközi hírű képzőművész és író hagyatékát.
Magáénak vallja Lesznai Annát, és ez köszönhető a művészettörténész vállalkozónak, és rajta keresztül annak a szellemiségnek és emberi jóságnak és tartásnak, amit a család, és különösen maga Lesznai Anna hagyományozott a falu lakosaira.