Leírás
Bartalos Tóth Iveta új könyve több mint két évvel az Anyább anyák után jelent meg, és bár szintén a női sorsokon keresztül adja tovább mondandóját, koncepciójában és stílusában is teljesen más utat választott az írónő. Az Élet lejárt szavatossággal 30 olyan történetet fog össze, melyek nem általánosítanak, mégis átfogó képet adnak napjaink női társadalmáról, betöltött szerepekről és választott hivatásokról.
A könyvet olvasva olyan sorsok képkockái jelennek meg, melyek közt mindenki talál rá illőt – akár résztvevőként, akár tanúként. A novellák nagyon lényegretörőek, elgondolkodtatóak. A leírt jellemrajzok pontosak, mégis szabad kezet kap az olvasó: saját élményei alapján az illető fantáziavilága tovább alakíthatja a szereplők egyéb tulajdonságait, nem egy esetben pedig a történéseket is. Mindemellett Iveta könnyen érthető, egyszerű nyelvezetet használ, de remekül játszik a mondatok hosszával. Főhősei gondolatait a maguk kuszaságában adja vissza, ami szívbemarkolóan emberivé teszi őket, ezáltal könnyű azonosulni velük. A könyv női sorsokat mutat be, megjelennek a női lét fázisai – kislánytól a nagymamáig. Mindenki számára jól ismert érzések, hangulatok összefonódása lüktet a sorok közt. Az olvasó együtt remeghet félelmében a megszégyenült tinilánnyal, az aggódó nagymamával és unokával egyaránt. Bartalos Tóth Iveta fontos témája a halál, az elmúlással való szembenézés, a lét végességének elfogadása. Írásai akár terápiás jelleggel is olvashatóak: életek alatt összegyülemlett szorongás és kimondatlan düh fejeződik ki a szereplők reakciói által. Minden novella útjára indít az olvasóban egy olyan gondolatsort – akaratlanul is adaptálódva az adott történetbe – , mely által fel- illetve átértékelődnek nem csak a családi hagyományok, személyes rituálék, de ősi hagyatékok is. Ebben a könyvben is kulcsszerepet játszik az anyaság (szülőség) témája, annak minden szépségével és gyötrelmével együtt – az írónő komplex, őszinte képet fest a gyereknevelés viszontagságairól, a minden szülőben megjelenő bizonytalanságokat, magukkal és gyermekeikkel szemben állított elvárásokat, és az ezekből fakadó frusztrációt is érintve. Tökéletesen ábrázolja az anyák láthatatlan munkáját, az észrevétlenül maradt apróságokat, melyek tovább viszik a családi hétköznapokat.
Az elbeszélő sok esetben felülkerekedik a történeten: a kavarodó gondolatmeneteket mesterien illeszti össze, átível múlton-jelenen-jövőn. A megírt életek részleteit párhuzamosan mutatja be egy-egy fejezetben, mégis könnyen követhető. Teret kapnak a prioritások, a beteljesületlen és a beteljesülni készülő vágyak, a kimondatlan problémák. Visszatérő elem a bizalom kérdése a párkapcsolaton és a családon belül; mint ahogy a feldolgozásra váró emlékek, a megszólított elzárt régi ének tematikája is. Több fejezetben feszegeti a (hazudott) boldogság és a hála fogalmainak összetettségét és azok mérhetőségét. Iveta nem riadt el a bonyolultabb élethelyzetek ábrázolásától sem: írt a gyermekekről, akik társként kell viselkedjenek szüleik számára; a magányos ünnepekről, a saját magunk által szabott korlátokról és a generációs különbségekről is. Bemutatja a fájdalom ezer arcát (kiszolgáltatottságot, megvetést, igazságtalanságot, bántalmazást egyaránt). A történeteket nem dramatizálja túl, a maguk nyers valóságában tárja az olvasó elé. Bepillantást nyerünk az emberi jellemek változásainak folyamataiba, a megélt lelkiismeretfurdalás vívódásaiba, a magára hagyatott ember összetörtségébe. Az életszagú leírások azonban sokszor túlmutatnak a negatív összképen – nyilvánvaló szerephez jut a döntés szabadsága, a hála és az elégedettség, továbbá az életigenlés, az akarat ereje és a kitartás.
Ez a fantasztikus, már-már összefoglaló jellegű novelláskötet kapaszkodót nyújt az állandó megfelelési kényszerben élőknek, erőt ad a küzdeni akaróknak, miközben sejtetni engedi az örökölt viselkedésminták befolyását. A megfáradt lélek és test állapotait leírva rávilágít, hogy hányféleképpen járhat le egy élet szavatossága.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.