Leírás
„Augusztus volt, későn ébredtem. Anyám a nyári konyha előtti padon ült, borsót fejtett. Gyorsan dolgozott, a tálba meredt. Azt mondta, apád az éjjel elment.
– Hová? – kérdeztem rémülten, a gyomromban gombóc, a torkom összeszorult.
– Pozsonyba, Lubicával.
– Pozsonyból óránként jönnek vonatok, ezt apu mondta – nyugtattam magamat és anyámat is.
– De nem neki – tette hozzá anyám, majd szigorúan és szó nélkül folytatta a munkáját. A borsószemek apró puskagolyókként csapódtak az öreg tál falához. Anyám nem nézett fel. Az edény megrepedt néma fájdalmában.”
Bartalos Tóth Iveta a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott. Tagja a Szépírók Társaságának és a szlovákiai Bázis Egyesületnek.
Rendszeresen és aktívan publikál, novellái eddig az Élet és Irodalomban, a Tiszatájban, a Kalligramban, az Irodalmi Szemlében, a Népszava Nyitott mondat című mellékletében, a felvidéki Új Szó Szalon tárcanovellák sorozatában, a wmn.hu, valamint a dunszt.sk oldalon, szlovák fordításban pedig a Fraktál irodalmi folyóiratban jelentek meg.
Művei:
Bartalos Tóth Iveta – Mészáros Krisztina: „Anyább“ anyák, Phoenix Library, Pozsony, 2018.
Bartalos Tóth Iveta: Élet lejárt szavatossággal, Phoenix Library, Pozsony, 2020.