fbpx

Traumaoldás irodalommal

Bázis – Womanpress – SzínNők

Traumaoldás irodalommal

Női kaleidoszkóp című projektünk Budapesten és Pozsonyban valósult meg, témánk a nők és az irodalom, célunk, hogy bemutassunk szlovákiai és magyarországi magyar nőírókat, női költőket.

A projekt a Kultminor támogatásának köszönhetően valósult meg

A szlovák díszvendégség részeként Női Kaleidoszkóp – Traumaoldás irodalommal címmel 2022.09.30-án 17 órától beszélgetésre került sor a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a BÁZIS, a Phoenix Polgári Társulás – Womanpress Kiadó, valamint a Szépírók Társasága női érdekvédelmi csoportjának (SZÍN) szervezésében

Tóth Anikó, Bartalos Tóth Ivetta és Gáspár Singer Anna válaszolt Csutak Gabi kérdéseire.

Hidas Judit a SZÍN vezetőségi tagja konferálta fel az eseményt kiemelve, hogy ez a beszélgetés a Női Kaleidoszkóp című négy részes beszélgetéssorozat első eseménye.

A sorozat célja, hogy szlovákiai és magyarországi női szerzőket ismertessen meg egymással, illetve a két ország olvasóközönségével.

Csutak Gabi felvezetésként röviden bemutatta beszélgetőpartnereit, elmondta, hogy N. Tóth Anikó A Szalamandra mosolya című regényére Bartalos Tóth Iveta Élet lejárt szavatossággal című novelláskötetére és Gáspár Singer Anna Valami Kék című művére fókuszál majd a beszélgetés. A három könyv közös vonásaként első körben azt emelte ki, hogy mindhárom szerző különböző női sorsokat, női szerepeket térképez fel írásaiban. Első kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan artikulálódik a különböző életkorú, társadalmi hátterű női figurák viszonya saját női szerepvállalásukhoz ezekben a művekben.

Tóth Anikó arról számolt be, hogy amikor eldöntötte, hogy Selmecbányáról ír regényt és elkezdett a várossal kapcsolatos kutatómunkát végezni, azt látta, hogy látszólag kizárólag férfiak határozták meg a város történetét. Ezért úgy döntött, hogy regényében megalkotja a város életében fontos szerepet játszó nőket. Valós inspirációként legfeljebb néhány a város levéltárában fennmaradt név állt a rendelkezésére.

Regénye mozaikszerűen építkezik, a fejezetek a 13. századtól napjainkig tartó időintervallumot ölelik fel, de nem időrendben követik egymást. A helyszínek viszont konkrétan (gyakran utca és házszám megjelölésével) szerepelnek a könyv tartalomjegyzékében. A főbb szereplők pedig különböző élethelyzetekben lévő nők az árva kisgyerektől, a sokgyerekes anyán át, a művészi tehetségüket titokban kamatoztató nőkig. Ez által a szerző a női szereplehetőségek nagyon széles skáláját térképezi fel.

Bartalos Tóth Iveta elmondta, hogy könyve megírásának első fázisában az életközépi válsággal küszködő nők problémáinak megjelenítése volta a célja. Miután megírt néhány ebbe a kategóriába tartozó történetet rájött, hogy az életközepi válság más korábbi és későbbi traumákkal is összefüggésben van, ezért a kötet kiegészült gyerekkori, fiatalkori és időskori traumákat tematizáló szövegekkel.

A szerző a kötetcím választását (Élet lejárt szavatossággal) azzal magyarázza, hogy ki akarta hangsúlyozni, hogy olyan szereplőkről van szó, akiknek az élete megrekedt egy adott ponton, eljutottak a változtatás igényéig, de nem biztos, hogy van erejük a konkrét cselekvéshez. Ezért több novella végén is bizonytalan marad, hogy sor kerül-e majd a traumatikus élethelyzettel való leszámolásra.

Gáspár Singer Anna novelláskötete is különböző életkorú nők mindennapi környezetben megjelenő problémáit tematizálja. Fontos motívuma a könyvnek a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszere, például annak eldönthetetlensége, hogy valaki valódi belső indíttatásból szeretne mindenáron párt találni magának vagy ez inkább egy interiorizált társadalmi elvárás által vezérelt törekvés. Hasonlóan hangsúlyosak a szövegekben a holokauszttúlélők harmadik generációjába tartozó nők identitásproblémái. A különböző kultúrák ütköztetése is jelen van a novellákban, például az arab-zsidó ellentét megjelenítése, amelynek kontextusában a szereplők súlyos határhelyzetekbe kényszerülnek.

A beszélgetés második részében a trauma illetve a traumafeldolgozás került előtérbe. Olyan kérdések merültek fel, hogy mennyiben tekintik a résztvevők az írást saját traumáik feldolgozásának eszközének, látnak-e különbséget férfi traumák és női traumák között –  akár azok okait akár feldolgozásuk módját illetően – vagy hogy fontosnak tartják-e a szerzők, hogy írásaikon keresztül társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet.

Bartalos Tóth Iveta a felmerült kérdések kapcsán saját gyerekkori traumáját idézte fel, amely számára a rákkal való küzdelemét jelentette. Ez az élethelyzet egy újabb traumatikus élményt generált, hiszen a hirtelen felnőtté válás kényszerével is járt. Ehhez adódott még az is, hogy hirtelen kellett nyelvi közeget váltania, ami kezdetben számos nehézséget jelentett számára.

Úgy véli, hogy halmozott traumatizáltsága következtében különösen fogékonnyá vált mások traumái iránt, így természetszerűleg adódott, hogy írásaiban is ez a kérdéskör domináljon. A maga részéről kötelességének érzi, hogy Szlovákiában élő magyar írónőként azokról a kollektív traumákról írjon, amelyek speciális helyzetéből adódóan őt is érintik. Nem csak íróként, de civil aktivistaként is arra törekszik, hogy segítsen másoknak traumáik feldolgozásában.Tóth Anikó első sorban nem saját traumákat dolgoz fel írásaiban, de úgy véli, hogy abban, ahogyan mások traumáival foglalkozik beszüremlenek saját traumatikus élményeinek nyomai.

A férfi és a női traumák viszonyát érintő kérdésre reagálva azt hangsúlyozta, hogy a traumák nagy részét tekintve nincs különbség a két nem tagjainak traumái között. Ilyen jellegű traumák közé sorolja például a betegséget, és általában a veszteségek megélését.

Amit speciálisan női traumának tart azok a gyerekvállalással összefüggő megrázkódtatások, például egy magzat elvesztése vagy a meddőség. Jellegzetesen férfi traumára utaló jelnek tekinti a harcterekről visszatérő férfiak hallgatását, azt hogy nem beszéltek otthon a háborús élményeikről.

Gáspár Singer Anna elmondta, hogy bár a zsidósággal kapcsolatos problémák érdeklik leginkább, mégsem vállalkozna arra, hogy a holokausztról írjon. Inkább a harmadik generációs holokauszt túlélők mindennapi problémáit, ezen belül az identitás ambivalenciájának kérdését dolgozza fel írásaiban.

Ugyanakkor úgy véli, hogy ezzel áttételesen mindig megidézi nagyszülei generációjának sorsát is.

A beszélgetés zárásaként a szerzők egy-egy részletet olvastak fel aktuális könyvükből.

Vélemény, hozzászólás?