fbpx

„A kötet kézzel fogható rész, ami itt marad belőlem”

A WomanPress kiadó gondozásában megjelent Tükröm leszel c. verseskötet Süll Mária emlékeit, benyomásait, érzéseit, gondolatait gyűjti egy kiadványba. A lírai hangvételű alkotások olyan pillanatok lenyomatai, amelyek többet sejtetnek a jelennél. (Ízelítőként pódiumbeszélgetésünk írott kivonatát tesszük elérhetővé érdeklődő olvasóink, követőink számára.)

Tükröm leszel címet viseli a az különleges verseskötet, amelyet mai vendégem, Süll Mária írt. Olvasóként az volt az első benyomásom, hogy ön tükröt tart olvasója felé, s egyben irányt is mutat. A kérdésem nagyon egyszerű, milyen indíttatásból írt verseskötetet? Hogy születik egy ilyen jellegű alkotás?

Nem terveztem verseskötet írni, sem másoknak tükröt tartani. 

A versek akkor találtak meg először, amikor a legkisebb fiunkkal, Olivérrel itthon maradtam anyaságin. Egyszerűen elkezdtem leírni a benyomásaimat, gondolataimat, amik a hosszú séták és magányos nappalok során szembejöttek.  Ezekben a rövidke bejegyzésekben tükröződnek az gondolataim, amik által  kimondva, leírva megpróbáltam jobban megérteni saját magamat és a világot, ami körülvesz.

 Hogy lesz az ötletből kész mű? Mikor fogalmazódott meg először önben, hogy közreadja gondolatait?

Felfedeztem Sophie Tarit és  az Egysorosokat a szociális hálón. A példáján felbuzdulva kezdtem el posztolni a szösszeneteimet. Valahogy felszabadító volt, hogy a rövid, kötetlen formáknak és a „nem költőknek”  is van lehetőségük megnyilvánulni. A kötet gondolata barátaim ösztönzésére született meg. Aztán egy bátor pillanatban megkerestem a Womanpresst egy mappányi, akkor még igazán fésületlen verssel.

A kötet a következő verciklusokból áll: Portré, Visszhang, Prizmák, Tükörfény, Tengerszem. Öt nagyon hangsúlyos ciklusról van szó: mit jelentenek vagy jelképeznek ezek az állomások, ciklusok?

Szerkesztőmmel, Noszek Barbarával a kötet címéből kiindulva olyan képeket kerestünk, ahol a tükröződés valamilyen formában megjelenik. Ezek a szavak bizonyos irányban kitágítják a fogalom jelentéstartományát.

Beszélgetésünkön a Tengerszem ciklusból a Ború c. vers került felolvasásra. Milyen jelképeket, emlékeket hordoz magában ez az alkotás?

A vers indítópontja egy nyirkos novemberi séta a parkon át. A cipőtalpra tapadó ázott levelek  valóban a saját, és az elődeim hátrahagyott életeire rezonálnak, beleértve a nagyszüleim deportálását és a saját külföldre, majd hazaköltözésemet.

 A Portré c. ciklusból a Kulcs magában hordozhatja a zeneiséget, illetve a zenei elemeket, illetve a görög mitológiára is találunk utalást. Jól értelmezem?

A kulcs lehet az egy zenei kulcs, egy terem kulcsa, vagy egy megoldókulcs, hozzéfárást nyújt egy nélküle zárt világhoz. A szóban forgó világ a saját és a gyermekem zenéhez fűződő viszonya, annak közös és induviduális megélése, a zene generációkon átívelő egyre hangsúlyosabb jelenléte családunkban.

 Köszönöm, hogy említi a zeneiséget, ami rendkívül hangsúlyos eleme a kötetnek. Mennyire volt tudatos, hogy leképezze a zene által írt szabályokat, rendszereket egy irodalmi alkotásban, történetesen ebben a műben?

Nem vagyok kifejezetten tervező típus. Főleg, ami a művészi kifejezést illeti. A zene elsődleges világom, talán ezért kézenfekvő, hogy innen merítek képeket, érzeteket.

Reciprokai vagyunk egymásnak: ön professzinális zenész, én az irodalomban jártas, irodalmat is tanult ember vagyok. Mit gondol, mitől számít valaki profinak, egy-egy szakterületnek ki lehet a szakembere? Tapasztalat vagy „papírfüggő”. Mi az igazi tudás?

A szakember szerintem olyan valaki, aki tisztában van az adott terület törvényszerűségeivel, ismeri annak rendszerét, működését, ezen a területen tevékenykedik, időt és energiát fektet az ismeretei, tudása további rendszerezésébe, kutatásába.

Ön hogy kezeli az irodalmár, író, költő kifejezéseket, s melyik illik leginkább önre?

Azt hiszem egyik sem. Műkedvelő olvasó vagyok és kedvtelésből írok. Gyönyörködöm a nyelv sokszor szövevényes, sokszínű rétegeiben, keresem a pontos megfogalmazásokat és elszomorít a  szavak jelentéstartalmának elsekélyesedése. Szerintem nem a sok idegen szó, vagy a szegényes szóhasználat a nyelv legnagyobb ellensége, hanem, amikor sok szóval mondunk keveset, és azt is pontatlanul. A nyelvet és az irodalmat is a kifejezőereje, a benne rejlő  kommunikáció lehetősége miatt szeretem.

 Személyes kedvencem a kötetzáró vers, az Intermezzo. Megannyi kérdést hagyott bennem ez a kötet. Kérdezhetek még?

Természetesen.

Ha azt mondom Önnek, igényesség, igényes kivitelezés, mit jut eszébe?

Fókusz a lényegre, a kívánt cél elérésére. Megfelelő eszközök, anyagok, emberek felkutatása.

 Beszéljünk egy kicsit a szerkesztőjéről, Noszek Barbaráról is, neki pontosan milyen feladat jutott a könyv kiadása kapcsán?

Barbara válogatta, véleményezte, ciklusokba rendezte az anyagot. Egy igazi szakember, nagyon sokat tanultam tőle, s amellett sok buzdítást  kaptam. Emlékezetes marad a közös munka a pandémia kellős közepén online, nehezített körülmények között. Nagyon hálás vagyok neki.

 Milyen zenét hallgat?

Ez hangulatfüggő. A jazztől a popzenén át Bachig. Inkább a szívemmel hallgatom, nem pedig a fejemmel.

 Milyen irodalmat olvas?

Főleg kortárs szerzőket. Novellákat. Most épp a „Valami népi” van az éjjeliszekrényemen. Mivel szlovák középiskolába jártam, sok minden kimaradt a magyar irodalom nagy alkotásai közül. Idén kezdtem el behozni a lemaradást, legutóbb az Utas és holdvilágot és a Gyertyákat olvastam. Várom a folytatást.

 Milyen érdekes napi rutinjai vannak?

Igazából nincsenek. Szeretek  cserépkályha előtt ülni és nézni a tüzet.

 Honnan ez a letisztultság, ami Önt és az első kötetét jellemzi?

Nem tudom megmondani. Szükségem van rá, hogy összpontosítani tudjak a fontos dolgokra.

 Zenészként mit gondol, hol lehet a helye az életében a csöndnek? Mi lehet a csönd az Ön életében? Az írás?

A gyakorlás. Az írás. Amikor egyedül vagyok egy kreatív tevékenységben egy nagyon koncentrált figyelmi állapotban, és a külvilág megszűnik körülöttem.

 Van-e az életében olyan dolog, esemény, élethelyzet, amelyre utólag elszalasztott lehetőségként gondol?

Sokáig kísértett a gondolat, mi lett volna, ha külföldön maradunk? Mára elengedtem.

 Egy kötet kiadása valahol mindig fordulópontot jelent az ember életében? Önnek mit adott a sikereken, a célok elérésén túl?

Fordulópontnak nem nevezném. Inkább egy fontos mérföldkőnek. A kötet kézzel fogható rész, ami itt marad belőlem. Köszönöm a lehetőséget.

Vélemény, hozzászólás?